A betegségről

Az artritisz pszoriatika (AP), a pikkelysömör nevű bőrbetegség ízületi gyulladással együtt járó formája, mely a pszoriázissal élők nagyjából egyharmadát érinti.


Megjelenése nem áll közvetlen összefüggésben a bőrtünetek súlyosságával, sőt az is előfordulhat, hogy a pikkelysömör csak az artritisz után jelentkezik. A nők és férfiak esetében ugyanolyan arányban fordul elő, de a gerincízületek gyulladása inkább a férfiakra, míg a végtagok kisízületeinek (utolsó ujjpercek) gyulladása inkább a nőkre jellemző.1-5

A kialakulás okai

Az AP kialakulásának oka az immunrendszer működési zavara. A bőr és az ízületi tünetekre egyaránt érvényes, hogy a betegségre genetikailag fogékony embereknél valamilyen külső tényező (például fertőzés, elhízás, dohányzás, életmód, stressz, gyógyszerek, vegyszerek) váltja ki az immunrendszer hibás működését és ezzel együtt a betegséget.


Emellett jellemző a családi halmozódás, azaz ha a családban valakinek pszoriázisa vagy AP-ja van, az elsőfokú rokonoknál (szülő, gyermek, testvér) valószínű ezen betegségek kialakulása. A tünetek rosszabbodásában is szerepet játszanak a környezeti tényezők.

Általánosságban véve igaz, hogy a súlyos pszoriázis, a szteroid típusú gyógyszerek tartós szedése, a gyakori stressz, a fizikai trauma mind-mind az ízületi tünetek kialakulására hajlamosítanak. Újabb adatok szólnak amellett is, hogy bizonyos pszoriázis típusok fennállása esetén (hajas fejbőr, köröm, hajlatok pszoriázisa) lényegesen gyakrabban alakul ki ízületi gyulladás.1-5

A tünetek

Az AP tünetei közül a gerincízületek gyulladása inkább a férfiakra, míg a végtagok kis ízületeinek (utolsó ujjpercek) gyulladása inkább a nőkre jellemző. A gyulladásos tünetek általában aszimmetrikusan jelentkeznek.


A betegek legnagyobb részénél a kéz és a láb kisízületeit (ujjakat) érintő sokízületi gyulladás alakul ki, ritkább esetben előfordul az alsó végtagi nagyízületek, illetve a kézujjak utolsó perceinek gyulladása, mely általában a körmök pikkelysömörös érintettségével jár együtt, emiatt gyakran tévesen a köröm gombás fertőzésének tartják.

Néhány százalékban, elsősorban férfiaknál jelentkezik a keresztcsont és a csípőcsont közötti ízület, valamint a háti-ágyéki gerinc gyulladása, mely jellegzetes éjszakai derékfájdalmat okoz. Szerencsére ritka a súlyos ízületi károsodásokkal, időnként az ujjperccsontok részleges vagy teljes felszívódásával járó, úgynevezett mutiláló forma. Mindezek sok esetben nem önállóan, hanem egymással kombinálódva, átfedve is előfordulhatnak.

Jellegzetes tünet még az inak, szalagok tapadási helyeinek gyulladása, amely az inak, ínhüvelyek, az ízületek körüli lágyrészek, a csigolyák közötti szalagok fájdalmával jár. Gyakran fordul elő enthesitis a sarokcsonton, az Achilles-ín tapadási pontján.

Nagyon fontos, hogy vannak olyan jellegzetes panaszok és tünetek, amelyek jelentkezésekor gondolnunk kell AP/PsA fennállására:

  1. a kéz kisízületeiben vagy az alsó végtagokon aszimmetrikusan (egyik térden vagy bokán) jelentkező ízületi gyulladás;
  2. a tartós, legalább 3 hónapja fennálló, leginkább az éjszakai-hajnali órákban jelentkező, bemozgatásra enyhülő derékfájdalom, főleg ha fiatal korban (40 éves kor előtt) jelentkezik;
  3. az inak, szalagok tapadási helyein (Achilles-ínon, bordákon, a csípő vagy váll körüli részeken) terheléskor vagy nyomásra jelentkező fájdalom; a körmökön fellépő pikkelysömör;
  4. a kéz vagy a lábujjak egészében való duzzanata („kolbászujj”), különösen akkor, ha az érintett ujj minden ízülete fájdalmas ("sugárirányú érintettség").

Az AP/PsA jellegzetesen társul egyéb, nem mozgásszervi szövődményekkel, mint a szívbillentyűk, a nagy erek, a bőr, a bélrendszer és a szem gyulladásos érintettsége – ez utóbbi különösen fontos, hiszen a krónikusan fennálló kezeletlen szivárványhártya-gyulladás akár látásvesztéssel is járhat.1-5

A prognózis

Ha nem kezelik, az AP előrehaladtával az ízületek pusztulása miatt romlik a betegek funkcionális állapota, ennek következtében megnehezedhet az érintettek önellátása is. Megfelelő terápiával a tünetek enyhíthetők. Az időben való felismerés a hatásos kezelés alapja, mellyel megelőzhető az ízületek tartós károsodása.1-5.

A diagnózis

A diagnózis a látható/érzékelhető tüneteken, a laboratóriumi vizsgálatok és a radiológiai/képalkotó vizsgálatok leletein alapul.


Amennyiben a betegnek egyértelmű ízületi- vagy ínhüvelygyulladása van, akkor a psoriasisnak az ízületi tüneteket megelőző megjelenése, a családban előforduló psoriasis, a kolbászujj, a jellegzetes körömtünetek, a radiológiai (röntgen vagy MRI) eltérések, valamint a vérben az úgynevezett reumatoid faktor hiánya erősítik meg az AP diagnózisát. Az ízületi károsodásokat a röntgenvizsgálat mutatja ki, de kérdéses esetben az MRI segít.

Lehetséges lelki problémák

A pikkelysömör, különösen, ha az mások által is jól látható helyen van, jelentős lelki terhet ró a betegekre. Mivel a betegséggel kapcsolatos tájékozottság az átlagemberek körében meglehetősen hiányos, sokan ragályosnak gondolják a bőrelváltozásokat, ami a betegek társadalmi kapcsolatainak romlásához, elszigetelődéshez vezethet.


Súlyos körömérintettség esetén, mely gyakran összetéveszthető gombás körömfertőzéssel egy szokványos kézfogás is szorongással tölti el az érintetteket. A bőrtünetek okozta lelki terheket csak tovább rontja az ízületi gyulladás. A fájdalom, a napi tevékenységek korlátozottsága, a betegség okozta alvászavar, fáradékonyság jelentősen rontja az AP-s betegek életminőségét, károsítja családi és társadalmi kapcsolatait.

A bőr és ízületi tünetek együttesen eredményezik, hogy AP-sok körében gyakran észlelhető szorongás, depresszió, feszült lelkiállapot, mely egyes esetekben akár még öngyilkossági hajlamig is súlyosbodhat. Éppen ezért fontos a hatékony bőrgyógyászati és reumatológiai kezelések alkalmazása, ami a testi tünetek javulásához, ezáltal nagyobb életkedvhez, a szorongás csökkenéséhez, az egyéni és társadalmi kapcsolatok javulásához vezet.

Amennyiben a betegek maguk, hozzátartozóik vagy kezelőorvosaik a pszichés tünetek súlyosbodását észlelik, javasolt megfelelő szakemberhez fordulni, aki gyógyszeres és nem-gyógyszeres kezeléssel átsegítheti a betegeket a krízishelyzeteken, csökkentheti az AP okozta lelki problémákat.9

Lehetséges társadalmi problémák

Évekkel-évtizedekkel ezelőtt az AP-ben szenvedők funkcionális állapota, életminősége és munkaképessége jelentősen rosszabb volt, mint kortársaiké, amiért a bőr és ízületi tünetek egyaránt felelősek voltak.

Megfelelően hatékony kezelés hiányában a betegség által okozott rokkantság ugyanolyan súlyos volt, mint az a sokízületi gyulladás (rheumatoid arthritis) esetén, a betegek ahelyett, hogy aktívan hozzájárultak volna a társadalmi-gazdasági folyamatokhoz, eltartottá váltak.


Szerencsére az elmúlt években látványos javulás következett be ezen a téren. A betegség korai diagnózisa, a hatásos kezelési eljárások időben történő alkalmazása hozzájárulnak ahhoz, hogy a betegek többsége panasz és tünetmentessé válik, munkaképessége megmarad, és biztosítani képesek maguk és családjuk eltartását.

A biológiai terápiás eljárások korábban elképzelhetetlen módon képesek javítani a betegek funkcionális állapotát, ugyanakkor éppen költségességük miatt társadalmi szinten csak akkor finanszírozhatók hosszú távon, ha a kezelt betegek munkájukkal járulnak hozzá a gazdasági bevételekhez.10, 11

Az AP kezelése

Három nagy csoportra osztjuk az AP kezelése során alkalmazott gyógyszereket. A tüneti kezelés szerei az ún. nem-szteroid és a szteroid gyulladáscsökkentők, melyek a betegség által okozott panaszok – a gyulladás és a fájdalom – mérséklése révén fejtik ki hatásukat, ugyanakkor nem állítják meg az ízületek pusztulását.


A következő csoport a betegség kimenetelét befolyásoló és az immunológiai reakciókat módosító bázisterápiás vagy betegségmódosító reumaellenes (az angol elnevezés alapján DMARD-oknak is nevezett) szerek. A betegek jelentős hányadának ezekkel a szerekkel is tartósan javítható az állapota, megállítható az ízületek károsodása.

Az AP kezelésében az igazi terápiás áttörést viszont a harmadik csoport, az úgynevezett biológiai terápia megjelenése jelentette. A biológiai terápia nem növényekből előállított, vagy „természetgyógyászati” terápiát jelent, hanem a jelenlegi modern kezelési módok közé tartozik az orvostudományban.

A biológiai terápiás készítmények olyan gyógyszerek, melyeket élő szervezetből vonnak ki és/vagy valamely élő szervezet segítségével állítanak elő. Ezek a hatóanyagok általában fehérjék (más néven proteinek), vagy fehérjékből előállított kisebb fehérjedarabkák (fragmentumok), melyek segítségével a betegségben kulcsfontosságú szerepet játszó, gyulladást okozó molekulák hatástalaníthatók.

Amennyiben a hagyományos gyógyszeres kezelés nem használ, biológiai terápia alkalmazása javasolt és szükséges. A biológiai terápiának köszönhetően csökken a beteg fájdalma, az ízületi mozgások szabadabbá válnak, az általános fizikai erőnlét javul, és a mindennapos, egyszerű tevékenységek (öltözködés, mosakodás, bevásárlás, házimunka) könnyebbé válnak.

Ezáltal a betegek életminősége lényegesen jobb lesz, megtarthatják vagy visszanyerhetik munkaképességüket, sőt a hatékony kezeléssel a tünetmentesség is elérhető.

A biológiai terápia a szemgyulladás, a gyulladásos bél-, illetve bőrtünetek kezelésében is hatásos. Biológiai terápia azon betegek esetében indítható, akik igazoltan nem reagáltak a hagyományos kezelésre.

A kezeléshez az úgynevezett biológiai terápiás centrumban juthat hozzá a beteg. A biológiai terápia alkalmazása során a betegek rendszeres ellenőrzése szükséges a mellékhatások elkerülése és a hatékony kezelés érdekében.1-5, 12, 13