A betegségről

A spondilitisz ankilopoetika, vagy közismert elnevezéssel a Bechterew-kór, olyan gyulladással járó reumatológiai kórkép, mely elsősorban a gerinc ízületeit betegíti meg. Kezdetben keresztcsont környéki és deréktáji fájdalmat okoz, melyhez hónapok, évek múltán háti és nyaki panaszok is csatlakoznak.


Megfelelő kezelés hiányában később a gerinc mozgáskorlátozottsága, majd évek, évtizedek alatt kialakuló teljes elmerevedése társulhat. A rendelkezésre álló kezelések célja, hogy ezt a folyamatot lassítsák vagy elkerülhetővé tegyék. A gyulladásos jellegű gerincfájdalom meghatározó tünete a betegségnek: ez jellemzően már fiatalon, 40 éves kor előtt megjelenik, fokozatosan alakul ki és leginkább éjjel okoz panaszokat.

A fájdalmat a pihentetés nem, a bemozgatás viszont csökkenti. Hátterében a keresztcsont és a medencecsont közötti (sacroiliacalis) ízület gyulladása áll. AS/SPA-ban a gerinc kisízületei mellett a gerincoszlopot rögzítő szalagok, különösen azok csigolyákhoz tapadó részei is begyulladhatnak. A gyulladás helye idővel elcsontosodik, mely a csigolyákat lassan egymáshoz rögzíti.

Ha ez a folyamat több csigolyát is összekapcsol, a gerinc mozgása egyre inkább korlátozottá válik, s a fordulások, hajlások eleinte nehezítetté, később lehetetlenné válnak. A Bechterew-kórnak számos társbetegsége is ismert, úgy mint a gyulladásos bélbetegségek, szemgyulladás és a pikkelysömör.1-5

A kialakulás okai

A Bechterew-kór esetében nagyon erős örökletes hajlamról beszélhetünk. Már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek rá, hogy a betegség az érintett családokban érzékelhetően halmozódik, így a betegek családtagjai fokozottan veszélyeztetettek. Emellett kitűnt, hogy a gerincbetegek körében az említett társbetegségek is halmozódnak.


Ötven évvel ezelőtt erre is megtalálták a magyarázatot: kiderült, hogy a HLA-B27 nevű szöveti antigén a típusos Bechterew-betegek közel száz százalékában megtalálható. Ez még önmagában azonban nem alkalmas a betegség bizonyítására, mivel a népesség egytizede hordozza a B27 antigént, miközben a betegség előfordulási gyakorisága legfeljebb fél százalék. Ebből következően az örökletes hajlam mellett tehát jelentős arányban külső tényezők játszanak szerepet a sajátos gyulladás megindításában és fenntartásában.

A bizonyítékok legnagyobb arányban a baktériumfertőzések kiváltó szerepét támasztják alá. A bélrendszerben és a húgyutakban megtelepedő bizonyos baktériumok a saját kötőszövet elleni gyulladást, tehát az autoimmunitáshoz hasonló kóros reakciót váltanak ki. Ez a gyulladás indul meg lappangva a csontok, porcok és szalagok határfelületein.

A gyulladás hírvivő molekulái ugyanazok, mint amelyek eredetileg a fertőzésektől védenek, de az ízületi gyulladást, a pikkelysömört, a bélgyulladást, sőt akár a szem szivárványhártyájának gyulladását is fenntartják. Éppen ez a felismerés adott hatásos fegyvert az orvosok kezébe: a gátló ellenanyagokat.1-5

A tünetek

A betegség legjellemzőbb tünete a gyulladásos jellegű gerincfájdalom, mely fokozatosan alakul ki, tartósan fennáll, és leginkább éjjel okoz panaszokat. A gerincet érintő tünetek mellett a Bechterew-kór egyéb ízületeket is megbetegíthet. Leggyakrabban az alsó végtagok nagyízületeinek, így a térdek, a bokák és a csípő gyulladása jellemző, de nem mindenkinél fordulnak elő ezek a kórismék.


A térdek, bokák gyulladása esetén duzzanat is jelentkezhet. A tartós gyulladás járhat mozgáskorlátozottsággal is. A betegek néhány százalékánál megfigyelhető a kéz- és lábujjak egészének gyulladásos duzzanata, az úgynevezett kolbászujj jelensége. Az inak csontokon való tapadási helyén is kialakulhat gyulladás, de erre utalhat a sarokcsont talpi részénél jelentkező fájdalom, az Achilles-ín tapadásánál érzett duzzanat és nyomásérzékenység, vagy az ülőgumóknál kemény széken történő ülésnél észlelt érzékenység is.

A mozgásszervi panaszok mellett egyéb tünetek is valószínűsíthetik az SPA fennállását. Ilyen a szemgyulladás, más néven uveitis, mely a betegek körülbelül harmadánál fordul elő a betegség bármely fázisában. Néhány százalékban társulhat súlyos bélgyulladás a Bechterew-kórhoz, mely hasi panaszokkal, időnként véres, nyákos széklettel járhat.

Ilyen esetekben fontos gasztroenterológiai szakorvoshoz fordulni, mivel a bélgyulladás megfelelő kezelés hiányában súlyos szövődményekkel járhat. Társbetegségként megjelenhet a pikkelysömör nevű bőrbetegség is, de ritkán olyan szív- és tüdőelváltozások is társulhatnak a Bechterew-kórhoz, melyek akár az életet is veszélyeztetik.1-5

A prognózis

A Bechterew-kór korai szakaszában a fájdalom a vezető tünet, amely jellemzően éjszaka tetőzik és napközben mozgásra enyhül. A keresztcsont és a gerinc mellett a beteg érezhet fájdalmat a szegycsont, az ülőgumók és a sarkak tájékán is. A gyulladásos fájdalom következményeként már ebben a szakaszban is beszűkülhetnek a gerinc és a bordák mozgásai.


A betegség előrehaladtával a gyulladásos területeken új csontképződés indul meg, amely fizikailag akadályozza a beteget a mozgásban. Ez a folyamat lappangva, fájdalom nélkül is előrehaladhat. Ha nem kezelik megfelelően a betegséget, kialakul a jellegzetes merev, előregörbült testtartás, mely még az előre tekintést is gátolja. A csípő- és a térdízület károsodása a járást, leülést, lefekvést akadályozza.

Mivel a mellkas elmerevedése nehezíti a légzést, a tüdő nem szellőzik át kellően, így kisebb terhelésre is jelentkezhet nehézlégzés, fáradékonyság. Belszervi szövődmények lehetnek: a szívbillentyűk hegesedése, a felgyorsult érelmeszesedés következményként koszorúsér elzáródás, ami a betegek korai halálához vezethet. A tartós gyulladás növeli a csontritkulás kialakulásának veszélyét, ami a merevséggel együtt törékenységet okoz.1-5

A diagnózis

A közelmúltig a gyulladásos jellegű gerincfájdalom és az ágyéki gerinc-, valamint a légzőmozgások korlátozottságának egyszerű módszerrel történő mérése, valamint a sacroiliacalis ízület röntgenvizsgálata alapján volt lehetőség a Bechterew-kór fennállásának bizonyítására. Azonban, mivel ezek az elváltozások évek alatt alakulnak ki, új eljárásra volt szükség a hatékony kezeléshez szükséges korai felismeréshez.


Az Európai Reuma-ellenes Liga (EULAR) AS/SPA-ra szakosodott munkacsoportja (ASAS) dolgozott ki egy új módszert, mely már korai stádiumban lehetővé teszi a betegség diagnózisát. Ez az eljárás segítséget nyújthat abban, hogy a fiatal felnőtteknél jelentkező, tartósan fennálló derékfájás esetén bizonyos tünetek, laboratóriumi, röntgen és mágneses rezonancián alapuló képalkotó (MRI) vizsgálatok eredményei alapján a még visszafordíthatatlan elváltozások kialakulása előtt felismerhető és kezelhető legyen a betegség.

Az új módszer alapját két korszerű vizsgálati lehetőség adja: az egyik a fogékonyságra utaló HLA-B27 sejtfelszíni molekula jelenlétének kimutatása, a másik pedig az MRI, vagy a hagyományos röntgenvizsgálat, mellyel igazolható a sacroiliacalis ízület gyulladása.1-5

Lehetséges lelki problémák

A Bechterew-kór megfelelő kezelés hiányában a testi gondokon túl a betegek számára jelentős lelki terhet is jelent. A tartós fájdalom, a következményes mozgáskorlátozottság és a betegség előrehaladott stádiumában a jellegzetes meggörbült tartás az arra fogékonyaknál lehangoltságot, depressziót, feszültséget okoz.


A lelki terhekhez hozzájárul a tipikus éjszakai fájdalom miatt megromló alvás és a következményes kialvatlanság is. A Bechterew-kór és az ennek talaján kialakult pszichés betegségek a családtagok életét is megnehezítik, a betegek családi, baráti kapcsolatai is károsodhatnak

Az SPA hatásos kezelésével a fájdalom csökken, a napi tevékenységek könnyebbé válnak, ami gyakran tükröződik lelkiállapotuk javulásában is, így a hatásos gyulladáscsökkentés az esetlegesen fennálló pszichés betegségek leküzdésében is alapvetően fontos. Amennyiben ennek ellenére is észlelhető lehangoltság és lelki feszültség, célszerű erre szakosodott orvoshoz fordulni.

A lelki problémák kezelésében nemcsak gyógyszeres terápiától várható javulás, hanem relaxációs módszerek, autogén tréning is gyakran sikerrel alkalmazható.6,7

Lehetséges társadalmi problémák

A gyulladásos reumatológiai betegség, a Bechterew-kór fiatal felnőttkorban kezdődik. Az első tünetek általában 15 és 40 éves kor körül jelentkeznek, s ebben az életkorban ritkán merül fel derékfájás hátterében súlyos betegség.


A panaszok hullámzó jellegűek, az érintett fiatal felnőttek, nagyobbrészt családfenntartó férfiak elfoglaltak, nem szeretnének munkájukból kiesni, ezért maguk is későn fordulnak orvoshoz. Ennek következtében a betegség diagnózisa gyakran éveket késik, amikor a gerinc elcsontosodása már kialakult, a hatásos kezelés esélyei romlanak.

A tartósan fennálló, esetenként erős fájdalmat és a gerinc teljes elmerevedését okozó kórkép miatt a betegek munkaképessége romlik, gyakran elveszítik állásukat, és ennek következtében anyagi nehézségekkel szembesülnek.

A Bechterew-kór gyakran okoz rokkantságot, mely a beteg és családjának egzisztenciális problémái mellett társadalmi gondokat is okoz.

A betegségben szenvedők munkaképesség elvesztése miatt kiesnek a munkaerőpiacról, képtelenek dolgozni, s a társadalmi feladatokhoz való hozzájárulás helyett eltartottá válnak, annak minden gazdasági-társadalmi következményével együtt.8

A betegség kezelése1-5

A Bechterew-kór kezelése gyógyszeres és nem-gyógyszeres eljárásokra osztható. A kétféle módszer egymást kiegészíti, egyik sem helyettesítheti a másikat.

Nem gyógyszeres kezelési módok

Életmódbeli tanácsok

A gerinc megfelelő állapotának fenntartásához néhány egyszerű életmódbeli változtatás is hozzájárulhat. Ilyenek a hason fekve történő alvás, olvasás, TV nézés, és az egyenes háttal és alátámasztott alkarral történő ülés is, mely elősegíti, hogy a megfelelő tartás fennmaradjon a gerinc elcsontosodása után is.

A fekhelynek rugalmasnak és keménynek kell lennie, mert a besüppedt, puha matrac még a betegség előreghaladott fázisában is rontja a gerinc tartását.

Ülőmunka végzése esetén fontos, hogy a szék megfelelően magas legyen, és a hát egyenes helyzetben maradjon. A hosszabb ideig egyhelyben történő ülés kerülendő, félóránként-óránként a gerincet célszerű átmozgatni. A változó testhelyzetet igénylő munka a legmegfelelőbb, és a tartós előrehajlott testtartás a legkevésbé kedvező.

Tovább javítható a gerinc mozgása a szabadidős sporttevékenység helyes megválasztásával.

Gyógytorna, fizioterápia

Nagyon fontos a rendszeresen végzett torna. A gyógytornász betanítja a betegségre legkedvezőbben ható gyakorlatokat, melyeket rendszeresen, napi gyakorisággal szükséges elvégezni. A szakember félévente-évente felméri a beteg mozgását, és a gyakorlatokat az aktuális állapothoz igazítja.

A gerincet rögzítő fűzők használata káros lehet, mert gyengíti azokat az izmokat, melyek a gerinc tartásában játszanak szerepet. A fizioterápiás kezelési eljárások hatása nem túl jelentős, fájdalomcsillapító és izomlazító hatásuk következtében azonban elősegíthetik a gyógytornakezelést, így hasznos kiegészítő eljárásnak tekinthetők.

A hagyományos gyógyszeres

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők képezik ezen kezelések alapját. Már a szedést követő 2-3. napon érezhető kedvező hatásuk, az esetek nagy részében csökkentik a gyulladásos fájdalmat és merevséget. Ezek a gyógyszerek ugyan széles körben alkalmazottak, de nem veszélytelenek. Hosszú távú kezelés esetén különböző, például gyomor és bélrendszeri mellékhatások jelentkezhetnek, ezért ezeket a gyógyszereket is csak szoros orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

A duzzadt, fájdalmas ízületbe vagy íntapadási hely köré adott szteroid injekció gyulladáscsökkentő hatása révén nagymértékben és tartósan képes csökkenteni a panaszokat. Az injekció túl gyakori alkalmazása azonban mellékhatásokhoz vezethet, ezért csak valóban indokolt esetben javasolt az alkalmazásuk.

A biológiai terápia

A biológiai terápia nem növényekből előállított, vagy „természetgyógyászati” terápiát jelent, hanem a jelenlegi legmodernebb kezelési módok közé tartozik az orvostudományban. A biológiai terápiás készítmények olyan gyógyszerek, melyeket élő szervezetből vonnak ki és/vagy valamely élő szervezet segítségével állítanak elő. Ezek a hatóanyagok általában fehérjék (más néven proteinek), vagy fehérjékből előállított kisebb fehérjedarabkák (fragmentumok), melyek segítségével a betegségben kulcsfontosságú szerepet játszó, gyulladást okozó molekulák hatástalaníthatók.

Amennyiben a hagyományos gyógyszeres kezelés nem használ, biológiai terápia alkalmazása javasolt. A biológiai terápiának köszönhetően csökken a beteg fájdalma, az ízületi mozgások szabadabbá válnak, az általános fizikai erőnlét javul, és a mindennapos, egyszerű tevékenységek (öltözködés, mosakodás, bevásárlás, házimunka) könnyebbé válnak. Ezáltal a betegek életminősége jobb lesz, megtarthatják vagy visszanyerhetik munkaképességüket, sőt a hatékony kezeléssel a tünetmentesség is elérhető.

A biológiai terápia a szemgyulladás, a gyulladásos bél-, illetve bőrtünetek kezelésében is hatásos. Biológiai terápia azon betegek esetében indítható, akik igazoltan nem reagáltak a hagyományos gyógyszeres és nem-gyógyszeres kezelésre. A kezeléshez az úgynevezett biológiai terápiás centrumok egyikében juthat hozzá az arra rászoruló beteg. A biológiai terápia alkalmazása során a betegek rendszeres ellenőrzése szükséges a mellékhatások elkerülése és a hatékony kezelés érdekében.1-5, 12